Tél tábornok és a vezetéstámogató rendszerek

Az idei tél viszonylag kegyes volt a közlekedőköz: hóból, jégből, ónos esőből, de talán még a ködből is kevesebb jutott a sokéves átlagnál. Búcsúzóul – részben már a tavasz első napjaiban - azért kaptunk egy kis ízelítőt abból, milyen nehézségeket tartogathat számunkra a téli vezetés. A mai, korszerű autókban persze számos olyan vezetéstámogató rendszer található, amelyek a segítségükre lehetnek, s amelyekről néhány évtizeddel ezelőtt talán álmodni sem mertünk volna.

Ezek közé tartozik az adaptív tempomat (más néven követési távolság szabályozó), amely azon túl, hogy egy közönséges sebességtartóhoz (tempomathoz) hasonlóan tartja a vezető által beállított sebességet, radarszenzorainak segítségével azt is képes felismerni, ha gépkocsinkkal egy másik, nálunk lassabban haladó járművet érünk utol. Ilyenkor a rendszer a tempónkat az előttünk haladó jármű sebességéhez igazítja, s az általunk egy adott kínálatból előre megválasztott követési távolsággal tudunk az előttünk járó nyomában haladni anélkül, hogy ehhez bármilyen vezetői beavatkozásra lenne szükség.

Az adaptív tempomat továbbfejlesztésével valósítják meg a járműgyártók az ütközéselhárító rendszereket, melyek – a tempomat használatától függetlenül is – viszonylag hatékonyan képesek megvédeni bennünket a ráfutásos balesetektől, bizonyos határokon belül pedig az álló tárgyaknak való ütközéstől is.

További nagyszerű találmány a sávtartó rendszer, amely kamerás érzékelésének és beavatkozó elemeinek köszönhetően már nem csak figyelmeztet az akaratlan sávelhagyásra, hanem – megfelelő kormánymozdulatokkal – bizonyos határok között igyekszik bent is tartani a járművet a forgalmi sávjában. Az adaptív tempomat és a sávtartó „összefogásából” pedig már olyan rendszer születik, amely a dugóban araszolva már-már a robotpilóta élményével ajándékoz meg bennünket. Nagyon azért ne éljük még bele magunkat ebbe, mert ha elengedjük a kormányt, néhány másodperc múlva jön a figyelmeztetés, hogy vegyük vissza a kormányzást (legalábbis tartsuk rajta a kormányon a kezünket).

A fent leírt rendszerek különösen hasznos segítőink lehetnek a téli időszakban, amikor mindenképp nagyobb az esélyünk arra, hogy „elszámítjuk magunkat”. Ilyenkor azonban váratlan meglepetés érhet bennünket. Sűrű hóesésben ugyanis viszonylag gyorsan rakódik a jármű elejére olyan vastagságú hóréteg, amely egész egyszerűen elveszi a radarszenzorok látását. A rendszer erre természetesen a megfelelő visszajelző lámpák bekapcsolásával, illetve a megfelelő tartalmú üzenet formájában figyelmeztet. Ilyenkor tehát megszűnik az adaptív tempomat és az ütközéselhárító rendszer működése. Valamivel tovább számíthatunk a sávtartó működésére, mert a kamera érzékelése viszonylag magabiztos lehet a hóesés ellenére. Itt a működés határát az extrém sűrű hóesésen kívül az jelentheti, ha az úton kialakuló hóréteg betakarja az útfelületet és vele együtt az útburkolati jeleket.

Szerencsére van néhány, a legújabb személygépkocsikban már kötelező alapfelszereltségnek számító berendezés, amely a legszélsőségesebb időjárási körülmények között is a segítségünkre siethet.

Ilyenek a jó öreg blokkolásgátló (ABS) és a jármű keresztirányú stabilitása felett őrködő elektronikus stabilizáló program (ESP). Ezek szenzorainak (kerékfordulatszám érzékelők, kormánykerék elfordulás jeladó, oldalgyorsulás érzékelő és pördülés érzékelő stb.) működését ugyanis nem befolyásolják az időjárási viszonyok. Tegyük hozzá, hogy ezek sem mindenhatóak, csupán annyit várhatunk tőlük, hogy ha túl közel merészkedtünk a fizikai határokhoz, vagyis a kerekek csúszáshatárához, akkor segítenek járművünket az általunk elképzelt pályán tartani. Azok a bizonyos fizikai határok viszont télen sokkal alacsonyabban lehetnek, mint ahogy azt megszoktuk, hiszen a tapadási határ havas, jeges úton a száraz útfelülethez képest ötödére, extrém esetben akár tizedére is csökkenhet…

Egyszóval a régi jó tanácsok a mai járművek esetében is érvényesek: szigorú téli időjárás esetén csak akkor autózzunk, ha az feltétlenül szükséges, és akkor is csak fokozott óvatossággal!